  |
    |
 |
    |
Marc-Antoine Charpentier:
Trois Histoires Sacrées (Három bibliai történet)
A Versailles-i Barokk Zenei Központ és az Armel Produkció és Sajtóiroda koprodukciója
Ősbemutató:
2005. december 6., Versailles-i Kastély, Chapelle Royale
Magyarországi bemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében:
2006. március 20., 21. Budapest, Thália Színház
Les Pages et les Chantres – a Versailles-i Barokk Zenei Központ énekkara és gyermekkara
Mors Saulis et Jonathae H403
Dialogus inter angelos et pastores H420
Caedes sanctorum Innocentium H411
Közreműködik:
Les Pages et les Chantres – a Versailles-i Barokk Zenei Központ énekkara és gyermekkara
Savaria Baroque Orchestra (zenei vezető: Németh Pál)
Csembaló : Fabien Armengaud
Orgona: Frédéric Desenclos
Szólisták:
Cyril Auvity, kontratenor
Jean-Francois Novelli, bariton
Marc Labonnette, bassz-bariton
Táncos szólisták:
Gergye Krisztián
Szabó Csongor
Zambrzycki Ádám
Koreográfus: Françoise Denieau
Világítástervező: Daniel Brochier
Vezényel: Olivier Schneebeli
Rendező: Alföldi Róbert
A Versailles-i Királyi Kastély évszázadokon át megőrizte pompáját és egyedüli fennhatóságát a barokk művészetben. A Kastély minden évben fesztivált rendez a barokk zene legjobbjainak részvételével, ám első alkalommal állított színpadra koprodukcióban operát külföldi partnerrel.
Ez a megtiszteltetés 2005-ben Magyarországnak és a magyar művészeknek jutott, akik az év decemberében Versailles-ban, a Napkirály pompás kastélyában, francia művészekkel közösen mutatták be a barokk zeneszerző, Marc-Antoine Charpentier (1643–1704) Trois histoires sacrées című, három bibliai történetből álló darabját.
A produkció létrejöttét két éves kutatómunka előzte meg Versailles-ban és Budapesten. A Versailles-i Kastélyban működő, világhírű és egyedi Barokk Zenei Központ kutatóinak köszönhetően nemrég felfedezett és rekonstruált darabot a Központ zeneigazgatója, Olivier Schneebeli dirigálta, a Központ által képzett szólisták és énekkar, valamint az általuk választott magyar zenekar részvételével. A közös művészi munka közel másfél évig tartott, ennek eredményeként született meg a mű 21. századi
ősbemutatója. A 21. századi szellemiséghez méltóan a Versailles-i Kastély egy olyan fiatal magyar rendezőt választott, aki friss, dinamikus, ízig-vérig mai szemléletével és a ma emberének készülő darabjaival eddig is bizonyította művészetének aktualitását. Ő Alföldi Róbert, aki másfél évig dolgozott együtt a francia karmesterrel és a francia koreográfussal.
Három magyar szólótáncosnak is lehetősége nyílt arra, hogy részt vegyen a barokk fellegvárában készült nagyszabású kooprodukcióban.
Az első, Mors Saulis et Jonathae (Saul és Jonathan halála) tekinthető az azonos című tragédia rövid változatának, mint egy azonos tartalmú könyvből írt novella. Ez az oratórium sem formai tökéletességében, sem zenei szépségében, sem helyzetei patetikusságában nem adja alább az 1688-ban írt tragédiánál. Ez a történet képezi az előadás első részét.
Átmenetként és egyben törésként a következő a Dialogus inter angelus et pastores (Angyalok és Pásztorok), egy a számos karácsonyi pásztor-játékból, melyet a Jezsuiták zeneszerzője latinul és franciául írt. Fényes, örömtől és gyengédségtől sugárzó mű.
Végül, a pásztorjáték logikai folytatásaként, de egyben visszatérésként a „rémület és ájtatosság” hangulatához, az utolsó darab a Caedes sanctorum Innocentium (Az Aprószentek Lemészárlása), mely a zeneszerző egyik legnagyobb hatású egyházi darabja, a kettőzött tragikus kórussal, ahol az Anyák panaszkiáltásai adják Heródes és katonái (pribékjei) vad zengzeteinek visszhangját.
Az előadásban a gyerekek (Les Pages) együtt vesznek részt a felnőttekkel (les Chantres), ahogy annak idején is együtt adták elő a Jezsuita diákok a professzionális művészekkel David et Jonathan tragédiáját.
Fotó: Gordon Eszter
